ZSEBTUDÓS: augusztus 2014

Gyakran teszek felüdítő sétákat a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjében, élvezni a csendet, figyelni a madarakat. Ilyenkor gyakran betérek a pálmaház orchideákat bemutató részébe, ahol telente ontják változatos színű, formájú és illatú virágukat az orchideák. Még a télen a virágokban gyönyörködve érdekes dologra lettem figyelmes. Gyakran láttam apró száraz „leveleket” pókhálóba akadva a növények között. Kíváncsiságomat csak növelte, hogy amikor ezeket a „leveleket” megérintettem, gyorsan lábat növesztettek és fedezékbe vonultak. Az apró levelek valójában pókok voltak, de ilyen pókokkal nem találkoztam még a természetben. Miután készítettem róluk néhány felvételt, otthon utánanéztem, és megtaláltam, hogy a pamatoslábú derespókkal (Uloborus plumipes) van dolgom, és arra is választ találtam, hogy miért nem lehet fellelni erdeinkben, mezeinken. Ez a pók Dél-Európában és Afrikában honos, olyan területeken él, ahol egész évben viszonylag meleg és párás a klíma. Ez az oka annak, hogy itthon kizárólag melegházakban lelhető fel, ahova a külföldről behozott növényeken utazva települt be. Ily módon egyébként egészen Nagy-Britanniáig eljutott már, Magyarországon pedig jó ideje jelen van. Ha jó a szemünk, könnyen ráakadhatunk erre a kb. 5 mm-es pókra, körhálóját növények levelei közé szövi, ennek közepén, lábait a teste vonalába zárva tartva várja a hálóba akadó apró ízeltlábúakat. Zsákmányát méregmirigyek híján gyorsan hálóba csavarja, még élve fogyasztja el. Nem nehéz felismerni: a hálójában várakozó pók testtartása alapján könnyen azonosítható, első lábai ízeinél lévő „pamatokról” és a potrohán lévő két csúcsról pedig az éppen mozgó állatra is könnyen ráismerhetünk.
Summa summarum, ha botanikus kertek melegházaiban, esetleg Dél-Európából behozott növényeket áruló virágosoknál járunk, a virágok csodálása mellett szánjunk időt arra, hogy megkeressük és megfigyeljük ezeket a trópusokról érkezett kis albérlőket.