Engedjétek meg, hogy itt a Pallas Nagy Lexikonából idézzek: "A felsőbbrendű állatok és növények oly élesen kirívó jellemekben különböznek egymástól, hogy a két szerves ország alakjainak egymással való összetévesztése a szervezetek felsőbb fokán merőben lehetetlen s a felsőbbrendű állatot és növényt a természettudományokban teljesen járatlan is megkülönbözteti egymástól. Egészen másképpen áll a dolog a puszta szemmel nem látható parányi lényekkel, amelyeknek valamennyi alakját a legképzettebb természettudós sem képes határozottan egy egyik vagy másik szerves országba beosztani, mert az állati és növényi jegyek a legalsóbb élő lények körében elmosódva mennek át egymásba." Forrás: Kislexikon.
Ahhoz, hogy ilyen véglényekkel találkozzunk, nem kell mást tennünk, mint hogy keressünk egy állott pocsolyát, és néhány csepp vizet cseppentsünk belőle egy tárgylemezre, majd azt a mikroszkóp alatt megnézzük. Látni fogjuk, hogy igen nagy a nyüzsgés benne, számos egysejtű vagy régiesebb nevén véglény mocorog.
Nem nehéz amőbát találni az ilyen állott vizekben. Formátlan, vagyis inkább folyamatosan változó formájú sejtjeiről könnyű megismerni.
 |
| Kisebb amőba Debrecen, 2015. április |
Mozgása viszonylag lassú, állábait nyújtogatva mozog a felületen, és keresi a táplálékául szolgáló részecskéket, melyet gyakorlatilag körbefolyva bekebelez.
Természetesen mindenre rá lehet tenni egy lapáttal. Egy kis izopropanollal elvileg le lehet lassítani az amőbánál jóval gyorsabb parányok mozgását. Hát az izopropanol hozzáadása után nem találtam mást csak ezt a másik amőbát. Azért rajta már látszik, hogy nem teljesen ép a mozgása.
Ha már a gyors parányoknál járunk... Itt van például a papucsállatka (Paramecium). Egyértelműen az egyik legcukibb egysejtű. Méretét tekintve igen nagy, akár a 350 µm méretet is elérhet (ez több, mint egy negyed mm), mozgása, pedig, mint ahogy azt a videón is láthatjátok, egészen gyors.
A papucsállatka kisebb részecskékkel, baktériumokkal táplálkozik. Ezekből bőségesen akad a szerves törmelék között, így ez a két példány is szívesen tölti idejét ott.
A harangállatkák (Vorticella) is igen gyakori és nagyon látványos kis lények. Könnyen felismerhetők hosszú kocsányon lévő testükről, melyen egy csillókoszorú segítségével keveri a vizet, és veszi fel a táplálékául szolgáló részecskéket. A kocsány igen gyors összehúzódásra képes, ezzel egy szempillantás alatt fedezékbe vonja az állatot.
Ezen a nagyobb nagyítással készült videón jól látható, ahogy egy, a harangállatkához hasonló apróság (szájkoszorús csillós - Opercularia), egy harmonikamoszatot (Scenedesmus) forgat a csillóival. Emellett jól megfigyelhető az lüktető-üregecske, mellyel az állat a feleslegesen testébe került vizet távolítja el.
A következő felvételen a lüktető-üregecske működése mellett nagyon szépen látszik, hogy az állat kocsánya hirtelen összehúzódik, majd ismét kinyúlik. Amikor az állat összehúzza magát, bevonja a csillóit, majd amikor ismét kinyújtózik, újra kinyitja őket, és tovább folytatja a víz szűrögetését.
És végül, de nem utolsó sorban következzen egy olyan állat, ami nem egysejtű, de szintén nagyon apró. A kerekesférgek (Rotifera, Gnathifera vagy Rotatoria) a laposférgek csoportjába tartozó kis élőlények. Méretük 0,1-1 mm között változik. A fejükön lévő kerékszerv segítségével szűrik ki a vízből a táplálékukat. Erről a szervről egyébként nagyon könnyen felismerhetők.
