|
A Gavanovac és a Milanovac tavak látképe
|
A hétvégén Horvátországban kirándultunk, pontosabban meglátogattuk a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkot, melyet tizennyolc tava és több, mint száz vízesése Európa egyik legszebb és leglátványosabb parkjává teszi. Fogadjátok hát élménybeszámolómat, és emellett szeretnék Nektek átadni valamit az általam látottakból, szóval jó néhány fényképet is láthattok majd.
A nemzeti parkot kb. 7 órányi buszozás után értük el (Budapestről indultunk), reggel fél hétre értünk oda, és szembesülnünk kellett vele, hogy az időjárás nem túl kegyes hozzánk, ugyanis esett az eső.
Az első kétségbeesés után következett a reménykedés ideje, még másfél óra van a nyitásig, addig sok minden történhet. Mire nyitott a park, az eső alábbhagyott, majd egy fél óra múlva teljesen el is állt, bár az idő szomorkás maradt, de eső nélkül megúsztuk az egész kirándulást.
View Plitvicei-tavak in a larger map
|
A parkban bajárt utunk: zölddel jelöltem, amit gyalogosan (10,62 km), kékkel, amit hajóval (1,81 km), és pirossal amit kisvasúttal (6,4 km) tettünk meg.
|
Ez a park kissé más volt, mint a Magyarországiak. Itthon ugyebár vesszük a térképet, kinézzük a kék, piros vagy zöld turista-utat, és már mehetünk is. Na, a Plitvicei-tavaknál nem így van. A turista-utak szigorúan ki vannak jelölve, és nem szabad (nem is nagyon lehet) letérni róluk, sőt, már az elején érdemes eldönteni, hogy melyik utat választjuk (ezek betűkkel vannak jelölve A-tól K-ig, van olyan, amit két óra alatt végig lehet járni, a leghosszabb út 6-8 órás), mi a C jelűt választottuk, ami az első bejárattól elérhető második leghosszabb túra.
Ahogy beléptünk a parkba (mi az egyes számú bejáraton mentünk be), azonnal szemünk elé tárult a karszthegységből a Korana folyó által kivágott völgy, melyben szép kilátás nyílik a legmélyebben elterülő tavakra, és velünk szemben láthatjuk a park legmagasabb, hetven méteres vízesését, a Veliki Slap-ot. Ahhoz, hogy le tudjunk menni a völgybe, először le kellett ereszkednünk olyan 507 m-re (a bejárat 551 m-ren van). Gyakorlatilag ez a völgy legmélyebb pontja, ezután már csak felfele haladtunk. A turistaút ritkán halad szárazföldön, legtöbbször fából készült pallókon mentünk, így lehetőségünk volt az alsó tórendszer számtalan, szebbnél szebb vízesését egészen közelről megcsodálni. Gyalogosan haladtunk a park legnagyobb taváig, a Kozjak tóig, mely már a felső tavakhoz tartozik. Innen hajó vitt át a szembe partra., ahonnan ismét számos zúgóval és vízeséssel tarkított palló-ösvény vezetett a felső kis tavakon keresztül. Utunk a park legdélibb pontján ért véget, itt felszálltunk a kisvasútra, mely visszavitt bennünket a felső tavakhoz. Ez a park egyik legmagasabb pontja, 662 méteren fekszik, így a víz dél felől északra haladva körülbelül 150 métert esik. A kisvasút végállomásától egy rövid séta volt már csak a bejárat, majd ezernyi csodás látvánnyal és egy óriási élménnyel gazdagodva hagyhattuk el a park területét.
|
A legnagyobb vízesés, a Veliki Slap
|
Úgy gondolom, a Plitvicei-tavakat minden természet-kedvelőnek látni kell. Nem véletlen, hogy a CNN a világ harmadik legszebb vízesésévé választotta. Egyetlen egy dolog nem tetszett a parkban: a tömeg. Csodálatos táj, kiváló infrastruktúra, természetesen emberek százait vonzza, és mivel mi szombaton látogattuk meg a parkot, így ez hatványozottan jelentkezett. Ennek ellenére szerencsére a park igen tiszta, nem láttam komolyabb szemetelést, még a hajó és a kisvonat megállóiban sem, itt egyébként rendszerint ajándékbolt és étterem vagy falatozó várja a turistát. Sajnos a tömeg miatt a park gazdag állatvilága is inkább a sűrűben keres menedéket, így az ösvények mentén csak kisebb állatokra bukkanhatunk, ettől függetlenül szép számmal láthat a turista csodás növényeket és állatokat, de ez legyen egy következő bejegyzés témája. Azt hiszem, éppen eleget beszéltem a parkról, itt az ideje, hogy a képek beszéljenek most már helyettem.
