Kaktuszok ha jön a tél...

A kaktuszok Amerika sivatagos vidékein élnek, általában száraz, forró helyeken, mi pedig dísznövényként szeretünk gyönyörködni bennük, és próbáljuk valamilyen úton-módon virágzásra bírni őket. Én is kedvelem eme szúrós kis gömböcöket, és szeretek derülni a furcsaságaikon, főleg így tél elején, mert rendszerint megajándékoznak egy-két igazán szép virággal.

---

A Mammillaria plumosa virága

A Mammillaria haasii virága

Na jó, az igazat megvallva a tél eleji virágzás nem is furcsaság, valójában csak a nappalok hosszának változása zavarja meg szegény kaktuszokat, és emiatt gondolják úgy, hogy eljött számukra az idő a virágzásra.
Idén két kis kaktusz fogott szorgos virágzásba nemrég. Az egyik a Mammillaria plumosa, melynek tüskéi nem szúrnak, inkább tollszerűek, kellemes selymes érintéssel. Apró kis fehér virágai vannak.
A másik a Mammillaria haasii, mely rendszerint tavasszal örvendeztet meg élénk rózsaszín virágaival, de most úgy döntött, hogy így tél elején is hoz néhányat ráadásként, bár ezek a tavaszi virágokhoz képest egészen haloványak voltak. 

Barangolások a Cserhát lábánál I. - Imádkozó sáska a kertben

Már jócskán benne járunk az őszben, ideje lassan megosztanom Veletek, mi mindenben volt részem a nyáron, mennyi szépet láttam Magyarországból. Most nyáron is eltöltöttem egy kellemesen aktív hetet Balassagyarmaton, és a környéket járva sok csodálatos állattal találkoztam. Kezdjük talán az egyik kedvencemmel, az imádkozó sáskával. 

---

Az imádkozó sáskának (Mantis religiosa) kiváló a látása, ezért képes a tárgyakat a fejével nagyon jól követni.

Az imádkozó sáska (Mantis religiosa) kiválóan beleolvad környezetébe, ebben az esetben az esetben azonban a muskátli piros virága nem a legjobb választás.

A fiatal imádkozó sáskák (Mantis religiosa) még szárnyatlanok, de néhány vedlés után megjelennek a kifejlett egyedekre jellemző szárnyak.

Amikor a Cserhát lábánál barangolok, van két faj, amibe lépten-nyomon belebotlok. Az egyik a darázspók (Argiope bruennichi), a másik pedig az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa). Idén azonban nem szegődött mellém a szerencse, és a városon kívül nem találtam egy imádkozó sáskát sem (persze fel lehet róni nekem, hogy nem kerestem elég kitartóan, hiszen idén viszonylag kevés időt töltöttem az élőhelyükként szolgáló legelőkön). Abban viszont nagy szerencsém volt, hogy egy reggel, amikor a kerti növényeken a pókokat fürkésztem, nemes egyszerűséggel elém pottyant egy fiatal példány. Ez a fiatal lett végül idei modellem, mert azon a muskátlis dísznövénycsokron, mire tettem, még egy-két napig jól érezte magát, és nem állt tovább.
Az imádkozó sáskák nagy kedvenceim. Bár meg szeretném jegyezni, hogy vajmi kevés közük van a sáskákhoz, így a nevük kicsit megtévesztő. Igen termetes rovarok, a nőstények elérhetik a 6-8 cm-t, míg a gyengébbik nem, a hímek kisebbek. Kifinomult vadászok, környezetükbe olvadva mozdulatlanul várnak, majd villámgyorsan lecsapva kapják el zsákmányukat. Ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni, igen jó látásra van szükségük, és ennek köszönhető, hogy néha szinte emberszerűen néznek vissza ránk, amikor a kezünkben tartjuk őket.
Az imádkozó sáskák védettek Magyarországon, eszmei értékük 5000 Ft.
Találtam egy szuper cikket az Élet és Tudományban, amelyben sok mindent megtudhattok az imádkozó sáskákról: cikk.

Hűsölés a forróságban: A Dobsinai-jégbarlang

Szlovákiában, a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park területén, a Szepesi-gömöri karszthegységben találjuk a Dobsinai-jégbarlangot. A barlangban az év minden napján nagyon hideg van, hőmérséklete még nyáron sem haladja meg az 5°C-ot, de az éves átlaghőmérséklet -0,4°C-1°C körül mozog. Az alacsony hőmérsékletnek köszönhetően egész évben megmarad a jég, így akár nyáron is gyönyörködhetünk a barlang jégképződményeiben.

---

View Dobsina in a larger map

A Dobsinai-jégbarlang a parkolóból néhány perces sétával elérhető.

A barlang a parkolótól körülbelül egy kilométeres távolságra van. A lenti fizetős parkolóban üzletek és étterem várja a turistákat. Amint felsétáltunk a bejárthoz, egy jól felépített épületben megvehetjük a jegyünket, és a látogatás végeztével akár egy-két szuvenírrel is elláthatjuk magunkat a boltban. Na de persze a legfőbb látnivalók a barlangon belül várnak bennünket.

---

A barlangban a jégen évgyűrű-szerű sávozottság látható

A barlangot több kürtő is összeköti a felszínnel, melyen keresztül a barlangba jutó levegő hozzájárul jégképződmények kialakulásához

Jégoszlopok a Nagyterem bejáratánál

A Nagyterem jégképződményei

A Nagyterem jégképződményei

A Nagyterem jégképződményei

Nem szeretnélek sok szöveggel terhelni benneteket, úgy érzem a fényképek magukért beszélnek. A barlangban a hidegben a cseppkőképződményekhez hasonló jégképződményeket találunk, termeikben jégsztalaktitok magasodnak. A barlang több helyen is összeköttetésben áll a felszínnel, több kürtőt is lehet látni, melyeken keresztül lélegzik a barlang. Három termében kb. fél órás sétát tehetünk, élvezhetjük a barlangok kellemes hidegét, és csodálhatjuk a jégből kialakult képződményeket.

Rég láttuk egymást

Kedves Zsebtudós Blog Olvasók!

Tudom, mostanában elhanyagoltalak Benneteket, de ne aggódjatok, nem tűntem el. A nyár folyamán sok szép helyen jártam és sok érdekes dolgot láttam, amit mind-mind meg fogok osztani veletek, de most egy kicsit más köti le a figyelmemet. Hamarosan Kutatók Éjszakája, ahol én is jelen leszek, SŐT úgy döntöttem, hogy az ott bemutatott kísérletekről is beszámolok majd a blogomban. De addig is kérem a türelmeteket, és várlak Benneteket szeretettel a Kutatók Éjszakáján.

Addig is fogadjatok szeretettel egy háttérképet a Zsebtudóstól (a kép 1366x768 felbontású, ha ettől eltérő felbontásban szeretnétek kérlek üzenetben vagy hozzászólásban jelezzetek):

Mennyire is él a Tisza-tó: Tisza-tavi Ökocentrum I.

Poroszlón, közvetlenül a Tisza-tó partján találjuk a Tisza-tavi Ökocentrumot, ahol többféle módon ismerkedhetünk meg a Tisza-tó, illetve a tavi életközösségek világával. Az interaktív kiállításokon, 3D mozin, állatbemutatókon kívül számomra talán a Tisza-tavon, pallókon keresztül vezető sétány volt a legkedvesebb, mert itt természetes környezetben lehet megcsodálni a tó megannyi kincsét. Na persze, nem az Ökocentrumot akarom reklámozni a bejegyzésben, de az itt tett látogatásom során sikerült olyan felvételeket készítenem, melyeken keresztül jól bemutatható a Tisza-tó néhány jellemző, szép élőlénye. Ebben a részben szemezgessünk a Tisza-tó növényvilágából.

---

View Tisza-tavi Ökocentrum in a larger map

A Tisza-tavi Ökocentrumban lehetőség van gyalog és csónakon is megismerkedni a Tisza-tó élővilágával

Mielőtt rátérnénk az élővilágra, vessünk egy pillantást a Tisza-tavi Vízi Sétány GPS-es térképére. A sétány kb. másfél kilométeren keresztül vezet a nádasban, pallókon keresztül. Két madárvártát és egy kilátót is elhelyeztek az ösvényen, ezekből szép kilátás tárul a tóra, lehetőség nyílik madár- megfigyelésre. A sétányra csónakkal visznek át az Ökocentrum munkatársai, és visszaúton kérésre kis csónakkirándulásban is részünk lehet.

---

Sulyom (Trapa natans)

A sulyom (Trapa natans)

A sulyom (Trapa natans) termése

A sulyom (Trapa natans)termésének fogazott hegye

A sulyom a Tisza-tó jellegzetes vízinövénye, ottjártunkkor a Tisza-tavon nagy kiterjedésű "mezőit" találtuk, és mivel védett, ezért nem is lehet ritkítani, bár az Ökocentrum egyik dolgozója szerint az idei jó idő miatt olyannyira elburjánzott, hogy nem ártana. A sulyom ugyanis, bár életét az iszapba gyökerezve kezdi, utána úszó hínárrá válik, és ebben a formában képes nagy vízfelületet teljesen betakarni. Ekkor az alatta lévő víz befülledhet, mely káros lehet a lenti élőlényekre. Na persze a Tisza-tó szerencsés helyzetben van, mivel több csatornán keresztül összeköttetésben van a Tiszával, így mindig van egy lassú áramlása, mely folyamatosan frissen tartja még a takart vizeket is, emellett a nagy melegben a sulyom árnyékot is ad a víziállatoknak.
Egyébkénk a sulyom egy igazán érdekes és fájdalmas növény. Nyár végén virágzik, majd termést hoz, mely nem kis kínt tud okozni a fürdőzőknek, ugyanis miután megérett, lesüllyed a víz alá, ahol akár tíz évig is szunnyadhat, míg kihajt. A baj a formájával van, mivel négy csúcsából egy mindig felfelé áll, és a csúcsokon lévő "korona", mely fogazott hegyben végződik, gyakran komoly fájdalmat okoz a vigyázatlanul belelépő fürdőzőknek.
Egyébkén a sulyom ehető növény, a termésében lévő magok íze egyesek szerint a gesztenyére emlékeztet. Míg védetté nem nyilvánították Magyarországon is gyűjtötték és fogyasztották. 

---

Apró békalencse (Lemna minor)

Békalencse (Lemna minor) rucaöröm között

A békalencse kiváló példája, hogy milyen mértékben képes egy növény "leegyszerűsödni" annak érdekében, hogy szaporodni és sokasodni tudjon. A növény gyakorlatilag egy apró gyökérből és lencse alakú szárból áll, levele nincs. Életciklusa igen gyors, sarjadzással és ivaros szaporodással gyorsan képes ellepni a tavak felületét. 

---

Vízi rucaöröm (Salvinia natans)

A vízi rucaöröm (Salvinia natans)

A rucaöröm a páfrányok osztályába tartozó növény, felépítésében ő is egyszerű, szárán két sorban találhatók úszó levelei, melyek felszínét finom szőrök borítják. A vízbe pedig gyökérszerű módosult levelek lógnak. Spórával szaporodik, melyek az iszapban telelnek át.

---

Békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae)

A békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) virága

A békatutaj csinos fehér virágairól és vese alakú leveleiről könnyen felismerhető. Szintén úszó növény, gyökerei nem rögzülnek az iszapban. 

---

Ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara)

Az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) virága nagyon hasonlít a paradicsoméra.

Nyár végén, az ártereken, mocsár és lápréteken virágzó ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) a burgonyafélék családjába tartozik, erről árulkodik felépítésében paradicsoméra vagy burgonyára hasonlító virága. Termése piros bogyótermés, mely bár feltűnő, fogyasztani nem szabad, ugyanis erősen mérgező. 

---

Virágkáka (Butomus umbellatus)

A virágkáka (Butomus umbellatus) álernyős virágzata akár harminc virágból is állhat.

A virágkáka (Butomus umbellatus) szép, rózsaszín virágairól könnyen felismerhető.

A virágkáka a mocsári növényzet egyik talán legszebb tagja, rózsaszín virágairól, magas, akár két méteres virágszáráról könnyen felismerhető. Az iszapban, talajban lévő fehérjében igen gazdag gyöktörzsét régebben gyűjtötték és sütve fogyasztották. 

Nyári csillaghullás: a perseidák

Tegnap volt a Perszeidák meteorrajának megfigyelési maximuma, azok akik éjszaka felpillantottak az égre, akár néhány percenként elmondhatták kívánságaikat a jól megfigyelhető, látványos hullócsillagoknak.

---

Perszeida meteor a Nagy Medve csillagkép (vagy akinek jobban tetszik, a Göncölszekér) felett

Halvány Perszeida meteor

Perszeida meteor a maximum előtti napon

A Perszeidák az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj. Nevét onnan kapta, hogy a radiánsa (az az irány, amerről a meteorok érkeznek) a Perszeusz csillagképben (vagyis a Perszeusz és Zsiráf csillagkép között) van. Idén tegnapra, vagyis augusztus 12-én éjszakára tették a raj aktivitásának maximumát, így mi sem voltunk restek, és 11 óra körül kitelepedtünk a tíz emeletes bérházunk tetejére, hullócsillagot vadászni. Nem kellett sokáig várni, szinte ahogy kiléptünk a tetőre, áthúzott az égen az első meteor, csodálatos, rendkívül fényes csóvát húzva. Gyönyörű volt, a szánk tátva, a fényképezőgép zárja pedig (sajnos) csukva maradt. Na de azért hamarosan állványra került a fényképezőgép, kipécéztem magamnak a Göncölt, és elkezdtem exponálni. Murphy törvényeinek megfelelően záporoztak a meteorok, természetesen a fényképezőgép látóterén kívül, de azért nem panaszkodom, sikerült egy-két felvételt készítenem. Természetesen ezek nem voltak olyan fényesek, de azért jól látszottak.
Aki pedig úgy érzi, hogy lemaradt, az ne csüggedjen, augusztus végéig megfigyelhetőek a Perszeidák, szóval akár ma este is jó esélye van, hogy láthassunk néhányat Szent Lőrinc könnyei közül, persze, ahogy telnek a napok, úgy fognak ritkulni a hullócsillagok is.

Ahol érdemes leégni: a Tisza-tó

Itt a nyár, tombol a meleg, nincs is jobb, mint a Tisza hűs vizében enyhülést találni. Vagy van? Van! A Tisza hűs vizén "enyhülést" találni. A hétvégén a Hamahama Természetjáró Egyesület "Vizesblokk" részlege által megrendezett Tisza-tavi Kalandtúrán bejártuk a tavat.

---

View Tisza-tavi Kalandtúra in a larger map

A verseny során bejárt utunk

Nos, egy ilyen túraverseny során nincs meghatározott útvonal, nem is  az nyer, aki a leggyorsabb, ennél sokkal izgalmasabban folyik a verseny. Nem útvonalat jelölnek ki, hanem pontokat, amiről a versenyzők döntik el, hogy felkeresik-e vagy sem. Kétféle pont van: őrzött és fakultatív. Az őrzött pontoknál egy-egy pontőr várja a túrázót, és ott a pont érintéséért járó pontszámon felül játékos feladatok megoldásával is gyűjthető még pont. A fakultatív pontokon pedig valamilyen, a ponton megszerezhető információért (teszem azt, hány állatfaj szerepel a tájékoztató táblán) jár a pont. Az őrzött pontokért több pont jár, ebből van kevesebb (a térképen jelöltem is, hogy idén hol voltak), a fakultatív pontokért kevesebb. Az a csapat nyer, aki a szintidőn belül, a saját útvonala szerint minél több pontot érintve több pontot szerez. 

A Füredi Holt-Tisza a Morotva kilátóból

És hogy miért érdemes csinálni? Nem csak sport, mozgás, de be lehet járni csaknem a teljes Tisza-tavat vízen, meg lehet csodálni minden szépségét, és lehetőség akad átkozni nem egy sulyomrétjét, mely néhány száz méterrel megnöveli a leküzdeni kívánt távokat. Lehetőség van "gyakori" pihenőkre, melyek során megismerkedhetünk a terület élővilágával, a halászkultúrával, játszhatunk az őrzött pontokon, és találkozhatunk a Tisza-tó oly gazdag madár-, rovar- és növényvilágának tagjaival.

Náddal szegélyezett vízi út Poroszlónál

Sulyommal benőtt tó, itt sem csónakkal, sem kenuval nem lehet közlekedni

Hogy számít-e a helyezés, hát valahol hátul van a sorban (gyakorlat, sok szerencse kell hozzá, hogy meglegyen). Számomra az az igazi érdem, hogy 9 óra és 40 perc alatt több, mint 30 km-t tettünk meg vízen, gyönyörű helyeken jártunk, szép dolgokat láttunk és jól éreztük magunkat. Na jó azt hozzá kell tenni, hogy valamit valamiért, a túra ára a sajgó fenék, a fájó váll és egy kiadós napégés.

Mivel egy csapatnak csak annyi utat kell megtennie, amennyit a csapat tagjai akarnak, a minimum feltételek könnyen teljesíthetők, bátran ajánlom akár a kezdőknek is. A Tisza-tó kiváló terep a kenuzni tanulásra, kellemes túrák tehetők kisebb távokon is, a szervezés igen jó. Szóval aki a határait akarja feszegetni azt várja a Tisza-Tavi Kalandtúra.

Kiváló túrákkal és szuper kalandokkal várnak benneteket földön, vízen a túrák szervezői:
a Vizesblokk és a Hamahama csapata.

Mókuska, mókuska...

Ma a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjében sétáltam, amikor egy mogyoróbokorból neszezést hallottam, majd később meg is láttam, hogy egy mókus lakmározik az éppen érő mogyoróból. 

Európai mókus (Sciurus vulgaris)

Európai mókus (Sciurus vulgaris)

Mivel a városi mókusok már jól megszokták az ember közelségét, egészen közel engedett magához, persze azért tartotta a távolságot, amint túl közel kerültem hozzá, odébbállt. Egyébként étrendjét tekintve a mókus nem túl válogatós, nemcsak a makkot, mogyorót, de a gombát, tojást és a madárfiókát is elfogyasztja.  Emellett bizarr vagy sem, a mókus, az ürgéhez hasonlóan, ember számára is fogyasztható (persze ott, ahol nem védett).  Magyarországon szerencsére közönséges, de védett. Eszmei értéke 25000 Ft. 

A színváltós pók

Napsütötte réteken gyakran találkozhatunk karolópókokkal a virágokon. Változatos formájuk és színük miatt gyakran gondolhatunk arra, hogy különböző fajhoz tartoznak, de ez csalóka lehet: a viráglakó karolópók (Misumena vatia) kiválóan alkalmazkodik az általa lakott virág színéhez. 

Sárga viráglakó karolópók (Misumena vatia)

Fiatal viráglakó karolópók (Misumena vatia), mely még fehér, de a potrohán lévő halványsárga vonalak arról árulkodnak, hogy már elkezdte a sárga pigment termelését.

Ez a pók általában sárga vagy fehér színű, attól függően, hogy milyen színű virágon lakik, sőt, ha a szükség úgy hozza, színt is vált. Az eredetileg fehér színű pókok képesek sárga színű festékanyagok (pigmentek) termelésére, így 10-25 nap alatt képesek teljesen besárgulni. A sárga pókok gyorsabban váltanak színt, mivel ekkor a sárga színanyagot tartalmazó mirigyek mélyebbre süllyednek a pók bőrében, így egy ilyen pók egy szűk hét alatt kifehéredik.
A fotók 2012 nyarán készültek, Balassagyarmat mellett.

Gerincesek? Hosszúgerincesek!

Nemrégiben szó érte a ház elejét, hogy mindig csak gerinctelenekről írok, és teszek fel képeket. Teljesen jogos volt a "vád", de a védelmemre legyen mondva, hogy a gerincesek fényképezése a gerinctelenekéhez képest jóval nehezebb, és a gerinctelenek mind faj-, szín-, illetve  formagazdagságban felülmúlják a gerinceseket. Na, de ezzel nem szeretném azt mondani, hogy nem lehet gerinceseket találni és fényképezni a természetben, egyszerűen nehezebb, és régebbi képeim között én is találtam nem egy látványos, és bemutatásra váró állatot. Lássunk most a hüllők közül néhányat, amelyek, hogy úgy mondjam, nincsenek híján gerincnek.

Erdei sikló (Zamenis longissimus, korábban Elaphe longissima)

Erdei sikló (Zamenis longissimus, korábban Elaphe longissima)

Az első bemutatandó állattal való találkozásom meghatározó élmény volt. Tavaly feleségemmel túráztunk a Visegrádi-hegységben, amikor egy méretes kígyót pillantott meg az ösvény mellett az avarban. A durván másfél méteres állat egy erdei sikló (Zamenis longissimus, korábban Elaphe longissima) volt. Amint észrevette, hogy rá figyelünk, gyorsan iszkolni kezdett, és amikor farkánál foga kicsit visszahúztam, hogy lefotózzam, nemtetszésének hangos sziszegéssel adott hangot (megjegyzem egy másfél méteres silótól ez elég rémisztően hat). Természetesen a fényképezés után ő is és mi is továbbálltunk. Az erdei sikló Magyarországon védett, eszmei értéke 50.000 Ft. 

---

Vízisikló (Natrix natrix)

Vízisikló (Natrix natrix)

Nyaranta általában eltöltök néhány napot az Ipoly mellett, ekkor rendszeresen összefutok frissen kikelt vízisiklókkal (Natrix natrix). Imádni való apróságok, még nincsenek tíz centisek sem, de a felnőttek minden jellemzőjét viselik már, így a fajra jellemző félhold alakú foltot a fejük mögött. Mint az összes kétéltű Magyarországon, ő is védett, eszmei értéke 25.000 Ft. 

---

Fürge gyík (Lacerta agilis)

És ha már hüllők, akkor következzen az a képviselőjük, mellyel csaknem mindenki találkozhat a réteken. A fürge gyík (Lacerta agilis) méltán rászolgált a nevére, de minden lelkes természetjáró megtalálja a módját, hogy lencsevégre kapja. Nekem a debreceni Vekeri-tó mellett sikerült ezt a felvételt készítenem. Bár igen elterjedt a faj, védett. Eszmei értéke 10.000 Ft.

Pitvicei-tavak: Soklábúak a turistaút szélén

A Plitvicei Nemzeti Park a Dinári-hegység központi övezetében, a Magas-Karszt vonulatában, az 1640 m magas Pljesevica és az 1280 m-es Kis-Kapela mészkőszirtjei közé ékelődik, és mint karsztvidék és nemzeti park, sok csodás élőlénynek ad otthont. 

Sajnos a parkra oly jellemző állatokkal, mint a foltos szalamandra, az alpesi gőte és a lábatlan gyík, az időjárás és a tömeg miatt nem találkozhattunk, de szép számmal láttunk kisebb, érdekes élőlényeket.

---

Erdei busalepke (Ochlodes venatus)

Erdei busalepke (Ochlodes venatus)

Elég hűvösen indult a napunk, és a délelőtt folyamán sem lett kánikulai forróság, így az útszéli cserjéken szép számban találtunk erdei busalepkéket (Ochlodes venatus) sütkérezni. Mivel elég hűvös volt, nem szívesen mozdultak, így meglehetősen könnyű volt őket fényképezni.

---

Hegyi zugpók (Malthonica ferruginea)

A pókok közül három fajjal is találkoztunk (na jó, sokkal többel találkoztunk, de hármat sikerült lencsevégre kapnom). Az első ezek közül a hegyi zugpók (Malthonica ferruginea), mely mind megjelenésében, mind életmódjában igen hasonlít a már bemutatott illó tölcsérpókra, bár mintázatában és élőhelyében eltér. Feltűnő nagy méretű pókok, sziklarepedésekbe, kiszögellésekbe készítik hálójukat, melynek tölcséréből lesnek áldozatukra. Egyébként a hegyi zugpók a Kárpát-medence legnagyobb zugpókja.

Bokor vitorláspók (Frontinellina frutetorum)

A bokor vitorláspók (Frontinellina frutetorum) könnyen felismerhető a potrohán lévő mintázatról, emellett a családra jellemző pókhálóról: a hálót vízszintesen feszíti ki, melybe a zsákmány a felette kifeszített néhány függőleges szálban elakadva esik bele.

Mitostoma chrysomelas

A Mitostoma chrysomelas kaszáspók az avarban él. Igen kistestű állat, csupán 2-3 mm hosszú (lábak nélkül). Méretes csáprágói a zsákmány megragadásában segítik.

---

Egy Ephemeridae családba tartozó kérész

Egy Ephemeridae családba tartozó kérész

A kérészek imágói (a kifejlett, ivarérett rovar) rövid ideig élnek. Egy árva példányt sikerült találnunk, ahogy egy sás levelén pihent. Nászuk általában alkonyatkor vagy pirkadatkor zajlik, feltehetően ez a példány is a rajzásra várt.

---

Szerecsenormányos (Liparus dirus)

Az ösvény mellett az avarban bukkantunk egy igen futurisztikus kinézetű ormányosbogárra, a szerecsenormányosra (Liparus dirus).

---

Egy lószúnyog (Tipulidae család)

A lószúnyogok (Tipulidae család) a csípőszúnyogoknál jóval nagyobb méretű szúnyogok, és teljesen ártalmatlanok, növényi nedvekkel és nektárral táplálkoznak.

---

Vedlés közben beszorult és elpusztult szitakötő

Az egyik sziklakiszögellésben egy érdekes dologra bukkantam. A szitakötő lárvái az utolsó vedlés előtt kimásznak a vízből, és egy magasabb részt keresnek, ahol levedlik lárvabőrüket, és a már kifejlett szitakötő bújik elő. Nagyon úgy tetszett, hogy ennek a példánynak nem volt szerencséje, nem sikerült kibújnia lárvabőréből, és elpusztult.

Földi édenkert: a Plitvicei-tavak

A Gavanovac és a Milanovac tavak látképe

A hétvégén Horvátországban kirándultunk, pontosabban meglátogattuk a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkot, melyet tizennyolc tava és több, mint száz vízesése Európa egyik legszebb és leglátványosabb parkjává teszi. Fogadjátok hát élménybeszámolómat, és emellett szeretnék Nektek átadni valamit az általam látottakból, szóval jó néhány fényképet is láthattok majd.

A nemzeti parkot kb. 7 órányi buszozás után értük el (Budapestről indultunk), reggel fél hétre értünk oda, és szembesülnünk kellett vele, hogy az időjárás nem túl kegyes hozzánk, ugyanis esett az eső.
Az első kétségbeesés után következett a reménykedés ideje, még másfél óra van a nyitásig, addig sok minden történhet. Mire nyitott a park, az eső alábbhagyott, majd egy fél óra múlva teljesen el is állt, bár az idő szomorkás maradt, de eső nélkül megúsztuk az egész kirándulást.

View Plitvicei-tavak in a larger map

A parkban bajárt utunk: zölddel jelöltem, amit gyalogosan (10,62 km), kékkel, amit hajóval (1,81 km), és pirossal amit kisvasúttal (6,4 km) tettünk meg.

Ez a park kissé más volt, mint a Magyarországiak. Itthon ugyebár vesszük a térképet, kinézzük a kék, piros vagy zöld turista-utat, és már mehetünk is. Na, a Plitvicei-tavaknál nem így van. A turista-utak szigorúan ki vannak jelölve, és nem szabad (nem is nagyon lehet) letérni róluk, sőt, már az elején érdemes eldönteni, hogy melyik utat választjuk (ezek betűkkel vannak jelölve A-tól K-ig, van olyan, amit két óra alatt végig lehet járni, a leghosszabb út 6-8 órás), mi a C jelűt választottuk, ami az első bejárattól elérhető második leghosszabb túra.
Ahogy beléptünk a parkba (mi az egyes számú bejáraton mentünk be), azonnal szemünk elé tárult a  karszthegységből a Korana folyó által kivágott völgy, melyben szép kilátás nyílik a legmélyebben elterülő tavakra, és velünk szemben láthatjuk a park legmagasabb, hetven méteres vízesését, a Veliki Slap-ot. Ahhoz, hogy le tudjunk menni a völgybe, először le kellett ereszkednünk olyan 507 m-re (a bejárat 551 m-ren van). Gyakorlatilag ez a völgy legmélyebb pontja, ezután már csak felfele haladtunk. A turistaút ritkán halad szárazföldön, legtöbbször fából készült pallókon mentünk, így lehetőségünk volt az alsó tórendszer számtalan, szebbnél szebb vízesését egészen közelről megcsodálni. Gyalogosan haladtunk a park legnagyobb taváig, a  Kozjak tóig, mely már a felső tavakhoz tartozik. Innen hajó vitt át a szembe partra., ahonnan ismét számos zúgóval és vízeséssel tarkított palló-ösvény vezetett a felső kis tavakon keresztül.  Utunk a park legdélibb pontján ért véget, itt felszálltunk a kisvasútra, mely visszavitt bennünket a felső tavakhoz. Ez a park egyik legmagasabb pontja, 662 méteren fekszik, így a víz dél felől északra haladva körülbelül 150 métert esik. A kisvasút végállomásától egy rövid séta volt már csak a bejárat, majd ezernyi csodás látvánnyal és egy óriási élménnyel gazdagodva hagyhattuk el a park területét. 

A legnagyobb vízesés, a Veliki Slap

Úgy gondolom, a Plitvicei-tavakat minden természet-kedvelőnek látni kell. Nem véletlen, hogy a CNN a világ harmadik legszebb vízesésévé választotta. Egyetlen egy dolog nem tetszett a parkban: a tömeg. Csodálatos táj, kiváló infrastruktúra, természetesen emberek százait vonzza, és mivel mi szombaton látogattuk meg a parkot, így ez hatványozottan jelentkezett. Ennek ellenére szerencsére a park igen tiszta, nem láttam komolyabb szemetelést, még a hajó és a kisvonat megállóiban sem, itt egyébként rendszerint ajándékbolt és étterem vagy falatozó várja a turistát. Sajnos a tömeg miatt a park gazdag állatvilága is inkább a sűrűben keres menedéket, így az ösvények mentén csak kisebb állatokra bukkanhatunk, ettől függetlenül szép számmal láthat a turista csodás növényeket és állatokat, de ez legyen egy következő bejegyzés témája. Azt hiszem, éppen eleget beszéltem a parkról, itt az ideje, hogy a képek beszéljenek most már helyettem.

A parkban sokszor pallókon közlekedhetünk

Sokan látogatják a parkot, főleg hétvégén.