Nagyon könnyen felismerhető lepkéink egyike, hiszen ha a lepke szárnyán felismeritek a görög kis írott gamma betűre hajazó mintát, akkor jó eséllyel a bammabagollyal (Autographa gamma, nevezik még gammalepkének, esetleg gamma-bagolylepkének vagy ezüstgammás aranybagolynak) találkoztatok. A gammalepke vonuló lepkefaj, tavasszal kezdődik a rajzása, és fokozatosan vonul észak felé. A vonulás közben folyamatosan szaporodik és az utódok folytatják az utat. Persze ez nem mehet a végtelenségig, az ősz beköszöntével a legtöbben elpusztulnak, hiszen nem bírják az északi hideget. A faj átteleléséről az ősszel délre vándorló példányok gondoskodnak majd. Hernyója falánk, és nem veti meg a haszonnövényeinket sem, így kártevőnek számít.
gammabagoly
(Autographa gamma)
Nyírjes-tavak, 2015. augusztus
gammabagoly
(Autographa gamma)
Nyírjes-tavak, 2015. augusztus
gammabagoly
(Autographa gamma)
Nyírjes-tavak, 2015. augusztus
gammabagoly mintája
(Autographa gamma)
Nyírjes-tavak, 2015. augusztus
gammabagoly feje
(Autographa gamma)
Nyírjes-tavak, 2015. augusztus
gammabagoly
(Autographa gamma)
Nyírjes-tavak, 2015. augusztus
A lódarázstól (Vespa crabro) mindenki joggal tart, hiszen Magyarország egyik legnagyobb és talán legkellemetlenebb szúrású darazsa. Félelmetes ragadozók hírében állnak és méhkolóniákban is képesek jelentős károkat okozni, mellyel - a több más darázshoz hasonlóan - kivívták a méhészek rosszallását. Ezek alapján joggal feltételezhetné az ember, hogy ezeknek a rovaroknak nem nagyon kenyerük a béke, de ez nem így van. Egy késő nyári délutánon találtam két lódarazsat egy körtén, akik hmmm.... hogy is mondjam, nem úgy viselkedtek, mint az ember úgy megszokta a rovaroktól, hanem összekapaszkodva csőröztek. És nem siették el a dolgot, hiszen az "aktus" több percig tartott. Az egyik rovarokkal foglalkozó Facebook csoportban igen izgalmas és hosszas diszkusszió alakult ki, hogy mi is történhetett, és végül két lehetőség maradt csak: vagy egymást táplálják (trophaxallis: amikor egy kolónián belül a tagok folyadékot vagy ételt adnak át egymásnak) vagy pedig nézeteltérésüket tárgyalják meg (pl. hogy melyik kolóniáé legyen a terület körtéstől). Végül is részemről a tárgyalás mellett tettem le a voksomat, mert a darazsak szájszerve között semmilyen anyagot nem láttam, másrészt meg mi értelme lenne ételen osztozkodni egy szép nagy érett körtén. Természetesen, ha tárgyalásról beszélünk, akkor annak része lehet az erőfitogtatás is, mely biztosítja, hogy a két egyed érdemi harc nélkül, de eredményesen eldönthesse a nézeteltérését. Summa summarum, ha egy ilyen agresszív hírű faj, ilyen békésen képes elintézni vitás ügyeit, akkor van mit tanulnunk tőlük.
Lódarázs (Vespa crabro)
Balassagyarmat, 2015. augusztus
Lódarázs (Vespa crabro) Balassagyarmat, 2015. augusztus
Lódarázs (Vespa crabro) Balassagyarmat, 2015. augusztus
Lódarázs (Vespa crabro) Balassagyarmat, 2015. augusztus
Lódarázs (Vespa crabro) Balassagyarmat, 2015. augusztus
Ismét egy elég "közönséges", de annál szebb lepkét szeretnék nektek bemutatni. A pókhálóslepkével (Araschnia levana) lépten-nyomon összefuthatunk, szinte mindenhol megtalálható ligetesebb erőkben és mezőkön egyaránt. Amiért érdekes, az a kinézete az év különböző szakaszaiban. A pókhálós lepkének akár három nemzedéke is felnő egy év alatt. Az első nemzedék (április-május) szárnyának alapszíne vörös, míg a második nemzedék (június-július) szárnyában egész kevés vöröset találunk és inkább a barna dominál, a harmadik nemzedék (augusztus-szeptember) pedig még sötétebb színezetű, vörös szinte nincs is benne. Ezt a jelenséget szezonális dimorfizmusnak nevezzük. Ez a különbség a pókhálóslepke esetében annyira szembetűnő, hogy eleinte két külön fajnak írták le a két nemzedéket.
Pókhálóslepke (Araschnia levana f. levana)
első nemzedék, nőstény
Fancsikai-tavak, 2015. április
Pókhálóslepke (Araschnia levana f. levana)
első nemzedék, nőstény
Fancsikai-tavak, 2015. április
Pókhálóslepke (Araschnia levana f. levana)
első nemzedék, nőstény
Fancsikai-tavak, 2015. április
Pókhálóslepke (Araschnia levana f. prorsa)
második nemzedék
Nyírjes-tavak, 2015. április
Pókhálóslepke (Araschnia levana f. prorsa)
második nemzedék
Nyírjes-tavak, 2015. április
Igen, szeretem a kaktuszokat. Mutatósak, nem kell őket sokat öntözni és midig örömmel állanak rendelkezésemre, ha virággondozás közben be akarok gyűjteni néhány szúrást. Viszont a csodás virágaikkal minden fáradozásomért kárpótolnak. Tavaly az egyik nagyobbacska kaktuszom, egy Parodia echinus több szép sárga virágot hozott, és mivel ez a faj megporozza önmagát, szép számban tudtam róla magot gyűjteni. Idén tavasszal el is vetettem a magokat, és mostanra már olyan "nagyra" cseperedtek a magoncok, hogy idejét láttam néhány fotót készíteni róluk. A kis kaktuszok egyébként már 1-3 mm "nagyok" és megjelentek eső areoláik (tövispárnák, innen nőnek ki a töviseik).
Már olvashattatok a zöld gyíkról (Lacerta viridis) itta blogon, most viszont szeretnék veletek néhány portrét megosztani. Tavasszal Észak-Magyarországon túráztunk, amikor sikerült egy fiatal nősténnyel, majd nem sokkal később egy hímmel összetalálkoznunk. A hímek könnyen megismerhetők, főleg nászidőszakban, mert ekkor fejük intenzív kék színben pompázik. A zöld gyík, Magyarország összes hüllőjéhez hasonlóan védett, eszmei értéke 25 000 Ft.
Zöld gyík (Lacerta viridis), nőstény
Szandavár, 2015. április
Zöld gyík (Lacerta viridis), nőstény
Szandavár, 2015. április
Soha nem lehet betelni azzal a pezsgő élettel, ami egy csepp pocsolyavízben van. Egy péntek délután sikerült néhány egész jó felvételt készítenem a vízben élő parányokról. Fogadjátok szeretettel ezt a kb. 10 perces kis videót.
Mostohán elbánt a természet a lábatlan gyíkkal (Anguis fragilis). Gyíknak túl kígyó, kígyónak túl gyík. Komolyra fordítva a szót viszont, úgy gondolom, hogy Magyarország egyik talán legszebb állatát sikerült lencsevégre kapnom (engem legalábbis teljesen lenyűgözött). Egy durván 30 cm hosszú, kígyóra hajazó állat, mely a turistaút közepén sütkérezik, semmiképp sem mindennapi látvány...
A lábatlan gyík (törékeny gyíknak vagy kuszmának is hívják), lévén nincsenek végtagjai, igen csak hasonlít egy kígyóra, 40-50 cm hosszúra is megnőhet. Fejformája, tompább farka alapján könnyen megkülönböztethető a kígyóktól. Mozgása lassú, így táplálékát is ennek megfelelően választja ki, főként gilisztákkal és meztelen csigákkal táplálkozik.
Lábatlan gyík (Anguis fragilis), hím
Lillafüred, 2015. május
Ennek a példánynak a hátát csodálatos kék foltok díszítették, így feltehetően a Anguis fragilis colchicus alfajjal sikerült találkoznom.
Lábatlan gyík (Anguis fragilis), hím Lillafüred, 2015. május
Lábatlan gyík (Anguis fragilis), hím Lillafüred, 2015. május
Lábatlan gyík (Anguis fragilis), hím Lillafüred, 2015. május
Lábatlan gyík (Anguis fragilis), hím Lillafüred, 2015. május
Megosztok veletek egy biztos módszert, mellyel megkülönböztethetitek a lábatlan gyíkot a kígyóktól és siklóktól. Mindkét csoport a nyelvüket öltögetve szaglászik. Ha megnézitek a lenti két képet a lábatlan gyíkról és a vízisiklóról, jól láthatjátok, hogy míg a lábatlan gyíknak ki kell nyitnia a száját, ahhoz, hogy kiöltse a nyelvét, addig a vízisiklónak nem. A kígyók csukott szájjal is képesek nyelvet ölteni.
Lábatlan gyík (Anguis fragilis), hím Lillafüred, 2015. május
Vízisikló (Natrix natrix)
Balassagyarmat, 2014. május
A lábatlan gyík Magyarország összes hüllőjéhez hasonlóan védett. Eszmei értéke 10 000 Ft.
Engedjétek meg, hogy itt a Pallas Nagy Lexikonából idézzek: "A felsőbbrendű állatok és növények oly élesen kirívó jellemekben különböznek egymástól, hogy a két szerves ország alakjainak egymással való összetévesztése a szervezetek felsőbb fokán merőben lehetetlen s a felsőbbrendű állatot és növényt a természettudományokban teljesen járatlan is megkülönbözteti egymástól. Egészen másképpen áll a dolog a puszta szemmel nem látható parányi lényekkel, amelyeknek valamennyi alakját a legképzettebb természettudós sem képes határozottan egy egyik vagy másik szerves országba beosztani, mert az állati és növényi jegyek a legalsóbb élő lények körében elmosódva mennek át egymásba." Forrás: Kislexikon.
Ahhoz, hogy ilyen véglényekkel találkozzunk, nem kell mást tennünk, mint hogy keressünk egy állott pocsolyát, és néhány csepp vizet cseppentsünk belőle egy tárgylemezre, majd azt a mikroszkóp alatt megnézzük. Látni fogjuk, hogy igen nagy a nyüzsgés benne, számos egysejtű vagy régiesebb nevén véglény mocorog.
Nem nehéz amőbát találni az ilyen állott vizekben. Formátlan, vagyis inkább folyamatosan változó formájú sejtjeiről könnyű megismerni.
Kisebb amőba
Debrecen, 2015. április
Mozgása viszonylag lassú, állábait nyújtogatva mozog a felületen, és keresi a táplálékául szolgáló részecskéket, melyet gyakorlatilag körbefolyva bekebelez.
Természetesen mindenre rá lehet tenni egy lapáttal. Egy kis izopropanollal elvileg le lehet lassítani az amőbánál jóval gyorsabb parányok mozgását. Hát az izopropanol hozzáadása után nem találtam mást csak ezt a másik amőbát. Azért rajta már látszik, hogy nem teljesen ép a mozgása.
Ha már a gyors parányoknál járunk... Itt van például a papucsállatka (Paramecium). Egyértelműen az egyik legcukibb egysejtű. Méretét tekintve igen nagy, akár a 350 µm méretet is elérhet (ez több, mint egy negyed mm), mozgása, pedig, mint ahogy azt a videón is láthatjátok, egészen gyors.
A papucsállatka kisebb részecskékkel, baktériumokkal táplálkozik. Ezekből bőségesen akad a szerves törmelék között, így ez a két példány is szívesen tölti idejét ott.
A harangállatkák (Vorticella) is igen gyakori és nagyon látványos kis lények. Könnyen felismerhetők hosszú kocsányon lévő testükről, melyen egy csillókoszorú segítségével keveri a vizet, és veszi fel a táplálékául szolgáló részecskéket. A kocsány igen gyors összehúzódásra képes, ezzel egy szempillantás alatt fedezékbe vonja az állatot.
Ezen a nagyobb nagyítással készült videón jól látható, ahogy egy, a harangállatkához hasonló apróság (szájkoszorús csillós - Opercularia), egy harmonikamoszatot (Scenedesmus) forgat a csillóival. Emellett jól megfigyelhető az lüktető-üregecske, mellyel az állat a feleslegesen testébe került vizet távolítja el.
A következő felvételen a lüktető-üregecske működése mellett nagyon szépen látszik, hogy az állat kocsánya hirtelen összehúzódik, majd ismét kinyúlik. Amikor az állat összehúzza magát, bevonja a csillóit, majd amikor ismét kinyújtózik, újra kinyitja őket, és tovább folytatja a víz szűrögetését.
És végül, de nem utolsó sorban következzen egy olyan állat, ami nem egysejtű, de szintén nagyon apró. A kerekesférgek (Rotifera, Gnathifera vagy Rotatoria) a laposférgek csoportjába tartozó kis élőlények. Méretük 0,1-1 mm között változik. A fejükön lévő kerékszerv segítségével szűrik ki a vízből a táplálékukat. Erről a szervről egyébként nagyon könnyen felismerhetők.
Az apró dolgok izgalmasak, bár egyáltalán nem egyszerű őket megfigyelni. Akad viszont számos olyan dolog, mely egy egyszerű mikroszkóp alatt is nagyszerűen mutat. A Zsebtudós napon megnéztünk egy-két, a háznál, vagy akörül könnyen fellelhető dolgot.
Kezdjük úgy, mint minden jó magyar receptet: "Végy egy fej hagymát...". Az első és legegyszerűbb dolog, amit mikroszkóp alatt vizsgálhatunk, a vöröshagyma (Allium cepa). A hagyma húsos alleveléből készített nyúzaton (a hagyma alleveleinek belső részéről könnyen lenyúzható hártyás réteget kell levenni) jól megfigyelhetők a hosszúkás, szorosan álló sejtek. Festés nélkül csak a sejtfalak láthatók, a magok csak festéssel tehetők láthatóvá.
Vöröshagyma (Allium cepa) húsos allevelének nyúzata
Debrecen, 2015. április
Vöröshagyma (Allium cepa) húsos allevelének nyúzata Debrecen, 2015. április
A második legegyszerűbben beszerezhető minta a házipor. A szerencsésebbek találhatnak benne poratkákat. Sajnos ezúttal nekünk nem volt ilyen szerencsénk. Csak a szőrből, szintetikus szálakból és egyéb érdekességekből álló gubancot tudtunk megfigyelni.
Házipor
Debrecen, 2015. április
Moha. Számtalan faj és forma. Biztosan megtalálható a ház körül és mivel a növények egy fejletlenebb csoportjába tartozik, levélkéje gyakran csak egy sejtsornyi vastag, így ha ügyesen tesszük a mikroszkóp alá, akkor szépen látszani fognak a sejtek és a benne lévő zöld színtestek (kloroplasztiszok).
Moha levélkéjének fázis-kontraszt mikroszkópos képe
Debrecen, 2015. április
Moha levélkéjének fénymikroszkópos képe
Debrecen, 2015. április
Április 11-én szombaton egy egész kellemes délelőttöt töltöttünk el a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola ötödikes természetismeret szakköröseivel...
Egy délután egy anyuka, akivel egy társasházban lakunk, és aki két kislányával velem együtt szórakozott az egyik Kutatók Éjszakáján megrendezett programon, megkérdezte, hogy nem lehetne, hogy a természetismeret szakkört, melynek nagyobbik lánya is a tagja, körbevezetném az intézetben ahol dolgozom. A válasz természetesen igen volt. A szakkör vezetőjével, Sarkadi Ferenc tanár úrral le is egyeztettük az időpontot, és április 11-én 9 órakor a kis csapattal neki is vágtunk az egyetemnek.
Kis csapatunk a Botanikus Kert új üvegházában
Debrecen, 2015. április
Úgy gondoltam, hogy ha már lúd, akkor legyen kövér, és nem az intézetben kezdtük a körtúrát, hanem tettünk egy sétát a Botanikus Kertben, ahol megnéztük az üvegházakat, és vettünk egy kis mintát a kert kis tavából, amit majd később jól megmikroszkópozhatunk.
Megfigyelések a kis-tó körül
Debrecen, 2015. április
A Botanikus Kert után tettünk egy sétát az intézetben, megnéztük a nagyobb műszereket, majd pedig célba vettük kísérleteink színterét, a hallgatói laboratóriumot.
Vérkenet festése
Debrecen, 2015. április
A gyakorlati teremben pedig nekifogtunk a kísérletezésnek. Természetesen a napra több kísérlettel készültem, mint amire időnk volt, de egy-két érdekes fizikai bemutató mellett megnéztük a Botanikus Kerti vízmintát, a gyerekek által hozott mintákat, és természetesen megvizsgáltuk két önkéntesünk vérét a mikroszkóp alatt. Szerintem remekül szórakoztunk mindannyian, és hogy mi mindent láttunk? Hát, arról majd egy új bejegyzésben olvashattok...
Természetesen a labor használatáért köszönet illeti a Debreceni Egyetem ÁOK Biofizikai és Sejtbiológiai Intézetét is.
