Festés gombával

A gyilkos galóca (Amanita phalloides). Forrás: wikipedia

Munkámat tekintve nem fényképész vagyok, viszont van lehetőségem más módon is képeket készíteni. Molekuláris biológusként sokat használok mikroszkópot, mellyel egészen közelről vizsgálhatok dolgokat. Na de ugyebár a bejegyzés címe az, hogy „Festés gombával”, szóval lássuk, hogyan jön a gomba a mikroszkóphoz. Ahhoz, hogy a mikroszkópban láthatóvá tegyünk dolgokat, meg kell őket festenünk, főleg ha fluoreszcens mikroszkópiáról van szó (hogy hogy is működik a fluoreszcens mikroszkóp, legyen egy következő bejegyzés témája, egyelőre elégedjetek meg azzal, hogy a fluoreszcens mikroszkópos képeken sötét háttér előtt „világítanak” különböző színnel a megfestett sejtek, sejtalkotók). Ahhoz, hogy olyan sejtalkotókat festhessünk meg, melyeket látni szeretnénk, olyan molekulákra van szükségünk, melyek csak a számunkra fontos sejtalkotóhoz kötődnek. És itt jön a gomba a képbe, mivel egy rettegett gombafaj, a gyilkos galóca (Amanita phalloides) egyik toxinja, a falloidin erősen és szelektíven kötődik a sejt vázának egyik alkotójához, az aktin filamentumokhoz. Persze, ezt a molekulát így még nem látnánk a mikroszkópban, ezért egy olyan molekulát kapcsolnak a toxinhoz, mely a mikroszkópban zöld színnel világít (ennek a neve egyébként fluoreszcein-izotiocianát, FITC). Így már a használható a festék, mely az aktin filamentumokat zöld színnel rajzolja ki. Emellett más színnel megfesthetünk más sejtalkotókat is, így például piros színnel a sejtmagot. Eredményképpen ilyen tetszetős képet láthatunk a mikroszkópban. Íme:

Egér fibroblaszt sejtekről készült konfokális mikroszkópos felvétel. Zöld színnel az aktin filamentumok, míg piros színnel a sejtmagban lévő DNS van megfestve

A felvétel a Debreceni Egyetem Biofizikai és Sejtbiológiai Intézetében készült.

Néhány fotó a Pallagi útról

Címeres poloska

Címeres poloska hasi oldala

Fiatal poloskák

Múlt hét pénteken volt szerencsém néhány fényképet készíteni Debrecen határában, a Pallagi úton. Ez az egyik olyan hely Debrecenben, ahol lehetőség van szabad területen szalonnát sütni, és mivel a Nagyerdő része, az olyan bogarászóknak is nyújt némi lehetőséget a fotózásra, mint én. Nem volt túl sok időm, de sikerült néhány fotót készítenem. Az első bogár amivel összeakadtam, egy címeres poloska (talán bogyómászó poloska - Dolycoris baccarum) volt. Repkedett egyik növényről a másikra, elég nehéz volt róla fotót készítenem, de végül sikerült. Nem messze tőle találtam egy elég népes poloskanövendék csapatot, de itt sem merem kijelenteni, hogy az előző fajhoz tartozó fiatal alakokat látjuk. 

Nappali pávaszem (Inachis io) szárnyfelszíni mintázata

Nappali pávaszem (Inachis io) szemből

Nappali pávaszem (Inachis io) szárnyfonákja

Elég sok lepke szálldosott a területen, köztük két-három nappali pávaszem (Inachis io) is, így hát nyomukba szegődtem, és sikerült egyszer-kétszer olyan közel lopakodnom hozzájuk, hogy jó közeli képeket tudtam róluk készíteni. A lepke egyébként Magyarország egyik legismertebb nagy méretű lepkefaja. A szárnyának színe káprázatos vörösbarna árnyalatú bársonyos sötétbordó, némi irizálással és egy-egy nagy, színes szemfolttal, aminek magva kék színű. Fonákja ezzel szemben elég egyhangúan fekete, ez viszont kitűnően elrejti őt, amikor megpihen az árnyékban. Magyarországon védett, eszmei értéke 2000 Ft. 

Apró sáska egy hüvelyes termésén

Mezei tücsök (Gryllus campestris)

Mezei tücsök (Gryllus campestris)

Ezek mellett természetesen az egyenesszárnyúak is képviseltették magukat, népes szöcskehaddal lehetett találkozni a magas fűben, és mezei tücskök (Gryllus campestris) járataira is szép számmal bukkantam, melyből egyet sikerült kicsalogatnom, később maguktól is előbújtak és hangos tücsökzenével jelezték, hogy nem csak egy-két "zenész" lakja a területet.

Tölcsérpókok itt és ott...

A minap a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjében sétálgattam, hátha lencsevégre kapok egy-két érdekes dolgot, amikor észrevettem, hogy egész szép kis tömegben lehet tölcsérpókokat találni a bokrok között, sőt gyakorlatilag minden életstádiumban képviseltették magukat.

A frissen kelt pókok egy ideig együtt maradnak, majd kirajzanak a hálóból.

Találtam egy nemrég kikelt petecsomót, mely hemzsegett az apróságoktól. Bár teljes biztonsággal nem tudtam beazonosítani, mivel az illó tölcsérpókok (Agelena labyrinthica) közvetlen szomszédságában voltak, így úgy hiszem elég nagy valószínűséggel állítható, hogy hozzájuk tartoznak (persze ha bárki biztosabbat tud, akkor kérem jelezze).

A fiatal példányok színe még nem hasonlít a felnőttekére.

Nem sokkal odébb egy fiatal példányra bukkantam. Ő persze már magányosan, saját szövésű kis tölcsérhálójában élt. Méreteiben még messze elmaradt a kifejlett példányoktól, színei sem fejlődtek még ki, de hálója már teljesen olyan volt, mint a kifejlett példányokéi, leszámítva azt, hogy kisebb volt azoknál.

Kifejlett illó tölcsérpók (Agelena labyrinthica).

Szemtől szembe az illó tölcsérpókkal (Agelena labyrinthica).

A felnőtt példányok könnyen felismerhetők, fejtorukon és potrohukon lévő mintázatokról. Fejtorukon barna, előre szűkülő, hosszanti sávot visel, potrohukon a barna sávot pedig a potroh világosabb alapszínével megegyező hosszanti sávozás mintázza. Potroha végén jól megfigyelhetők nagy szövőszemölcsei.